mozgás a munkafüzetben
2021-03-11 Excel 2019
fogalmak
Szóval, ezt úgy kell elképzelni, hogy van egy irtózatos nagy táblázatunk. Ez a munkalap. És van egy kis ablakunk. Ez meg a program adatterülete, amelyet a sor- és oszlop-azonosítók, a vízszintes és függőleges görgetősávok valamint a munkalap-fülek szegélyeznek. És a háttérben áll egy óriás, aki a munkalapot mozgatja. Mindig úgy, hogy éppen az a terület kerüljön az ablak elé, amit látni szeretnénk…
Persze, nem kell óriás, az egér-görgővel valamint a vízszintes és függőleges gördítősávval mi magunk is mozgathatjuk a munkalapot, de általában a fókusz áthelyezésével utasítjuk a programot a kívánt terület megjelenítésére.
A fókusz a cellához kapcsolódó fogalom. Latin eredetű szó. Jelentése, többek között, középpont. Egy cella akkor van fókuszban, ha adatbevitelre alkalmas. Magyarul, ha tudunk bele írni. A munkafüzetben mindig csak egyetlen cellába tudunk írni: az aktív cellába. Tehát a fókusszal határozzuk meg az aktív cellát. Az aktív cella váltása egyenlő a fókusz áthelyezésével, ami közvetett utasítás a program számára egy másik munkalap-terület megjelenítésére.
A munkafüzet objektumaira az azonosítóikkal hivatkozunk. A munkalap oszlopait az angol ABC betűivel azonosítjuk: balról jobbra haladva az első 26 oszlopot egy, 27-től 702-ig kettő és 703-tól három betűvel.
A sorok azonosítói sorszámok. Egytől kezdődően, felülről lefelé haladva. A cella azonosítója a tartalmazó oszlop és a tartalmazó sor azonosítója. Tehát, a K7-es cellát a K oszlop és a 7-es sor tartalmazza.
A tartomány szomszédos cellák, téglalapot alkotó halmaza. A tartomány azonosítója első sorának első és utolsó sorának utolsó cellájának azonosítója.
A képen a B2 D5, az F2 F5 és a B7 D7 tartományokat sárgával színeztem. Beszélhetünk oszlopok és sorok tartományáról is. Itt is szomszédos objektumokról van szó. Például, vegyük a B F oszlop- és a 2 7 sor-tartományt. Előbbi a teljes B, C, D, E és F oszlopokat, az utóbbi a teljes 2, 3, 4, 5, 6 és 7-es sorokat tartalmazza.
A munkalap azonosítója a neve. A munkalapok esetén is beszélhetünk tartományról. Azonosítója az első és az utolsó munkalap neve: Például, az I. negyedév III. negyedév munkalap-tartomány.
A „többes kijelölés” kifejezés olyan kijelöléseket takar, amelyek nem alkotnak összefüggő területet. Vagy másként fogalmazva, a többes kijelölés nem szomszédos objektumok kijelölését jelenti.
lépegetés celláról cellára
Elsősorban a Nyíl billentyűk és a Tab jöhet szóba. És persze az Enter.
A leggyakoribb az Enter, amely a fókuszt az alsó szomszédos cellára helyezi át. Ez a szokásos működés. De ha másként akarjuk, azt is megtehetjük… Fájl, Beállítások, Speciális, Szerkesztés…
Dönthetünk úgy is, hogy az adatbevitel lezárását követően a fókusz ne lépjen tovább. Ehhez törölni kell a vezérlőből a pipát.
Van még egy jópofa viselkedése a programnak: ha több Tab leütés után Entert nyomunk, akkor a fókusz nem az alsó szomszédra kerül, hanem annak a cellának az alsó szomszédjára, ahol a sorozatos Tab leütések elkezdődtek.
Három Tab után egy Entert nyomtam és a fókusz nem az E4-es, hanem a B4-es cellára került. Nem is kell olyan sok Tab-ot nyomnunk, hogy kiváltsuk ezt a működést! Elég már egy is.
a fókusz vízszintes és függőleges mozgatása
Másként fogalmazva a fókusz áthelyezése a sor egy másik cellájára, vagy áthelyezése az oszlop egy másik cellájára.
A Ctrl+Nyíl billentyűkkel a nyíl irányába eső első illetve utolsó adattal rendelkező cellára helyezhetjük a fókuszt. Nézzünk két példát!
A B2-es cellán állva a Ctrl+Jobbra nyíl billentyű-paranccsal indultunk el jobbra a második sorban. A program a fókuszt az üres cellákat követő első adattal rendelkező cellára helyezte: B2»E2. Az E2-n ismét Ctrl+Jobbra nyíl paranccsal léptünk tovább. A fókusz az utolsó adattal rendelkező cellára került: E2»H2. Ezután a sorban üres cellák következtek. Ezeket a program átugrotta és a fókuszt az üres cellákat követő első adattal rendelkező cellára helyezte: H2»L2. A fókusz további állomásai: L2»M2, M2»XFD2. A második példában a C4-es cellából indultunk és a Ctrl+Le billentyű-paranccsal haladtunk lefelé a C oszlopban: C4»C6, C6»C7, C7»C10, C10»C13, C13»C1048376.
Vízszintesen és függőlegesen a fókuszt egérrel is mozgathatjuk. Mutassunk az aktív cella a kívánt elmozdulás irányába eső szegélyére és kattintsunk duplán! Ismételjük meg az előző képen látható műveleteket, hogy kiderüljenek a különbségek!
A B2-es cellából indulunk. A dupla kattintás után a fókusz az utolsó üres cellára kerül át. A következő dupla kattintás hatására a fókusz az üres cellákat követő tartalommal rendelkező cellák utolsó cellájára kerül. Majd megint az utolsó üres cellán áll meg és végül az utolsó adatot tartalmazó cella következik. De innen már nincs tovább. Hiába kattintgatunk. A sor további celláiban a program már nem talált adatot, ezért nincs hová ugrania.
A második példában a C4-es cellából indultunk és mindig az aktív cella alsó szegélyére kattintottunk duplán. A fókusz útvonala így alakult: C4»C5, C5»C7, C7»C9, C9»C13. Tehát a Ctrl plusz nyilas fókusz-áthelyezés mindig az első és az utolsó adattal rendelkező cellára ugrik, addig a dupla kattintásos mindig az utolsó üres és az utolsó adattal rendelkező cellára.
A fókuszt a munkalap tartalmától függetlenül is mozgathatjuk vízszintesen és függőlegesen. A Page Up és a Page Down billentyűk függőlegesen, tehát az eredeti pozíció oszlopában, ablaknyi távolságra léptetik fókuszt.
A Page Up ablaknyit felfelé, a Page Down ablaknyit lefelé. A fókusz vízszintes, tehát eredeti pozíciójának sorában, történő áthelyezését is a Page billentyűkkel kezdeményezhetjük, csak az Alt billentyűvel kiegészítve.
Az Alt+Page Down-nal ablaknyit jobbra, az Alt+Page Up-pal ablaknyit balra. Ahogy tapasztalhattuk, a tartalom-független vízszintes- és függőleges fókusz-áthelyezés a fókusz ablak-pozíciójának megtartásával történik.
ugrás a munkaterület első és utolsó cellájára
A munkaterület az a tartomány, amelyen a felhasználó dolgozik. Bal felső cellája az A1-es, jobb alsó celláját a felhasználói tevékenység utolsó oszlopa és utolsó sora határozza meg. A felhasználó terjeszkedése a munkalapon tehát együtt jár a munkaterület növekedésével. A program a munkaterület utolsó cellájának azonosítóját folyamatosan feljegyzi. Nézzünk egy példát hogyan módosítja, illetve nem módosítja a munkaterületet az Excel!
Felül a kiindulási helyzetet látjuk. A munkaterület az A1 F5 tartomány. Középen töröltük az E és az F oszlop adatait, de ennek ellenére a munkaterület nem változott: A1 F5. Végül adatot írtunk a C6-os cellába. A munkaterület a 6-os sorral bővült, tehát jobb alsó cellája az F6-os cella lett. Ezek szerint a munkaterület folyamatosan növekedhet, de csökkeni sohesem tud.
A fókuszt a munkaterület első cellájára a Ctrl+Home, utolsó cellájára a Ctrl+End billentyűkkel helyezhetjük át.
ugrás meghatározott cellára
Két eszköz áll rendelkéezésünkre, ha meghatározott cellára kívánjuk áthelyezni a kurzort. Az első a szerkesztőléc Név mezője.
A név mező az aktív cella azonosítóját mutatja. Ezt kell felülírnunk a megjelenítendő cella azonosítójával. Miután az adatbevitelt az Enter billentyűvel lezártuk, a program a fókuszt áthelyezi a megadott cellára. A másik lehetőség az Ugrás modul használata. Nyomjuk meg az F5 billentyűt…
…és írjuk be a megjelenítendő cella azonosítóját a Hivatkozás mezőbe. Az OK gombra kattintva a program eltünteti a panelt és a fókuszt árhelyezi a megadott cellára. A parancstábla Ugrás mezője az utolsó négy ugrás induló cellájának listáját tartalmazza. Másként fogalmazva, azoknak a celláknak az azonosítóit, amelyekben megnyomtuk az F5-t.
munkalapok váltása
Rámutatunk az aktiválandó munkalap fülére és kattintunk. Ha nem látszik a fül, akkor [1] a fülek előtt álló háromszöges vezérlőkkel tudjuk megjeleníteni, [2] vagy hagyjuk a fenébe a füleket és valamelyik háromszöges vezérlő helyi menüjéből válasszuk ki a megjelenítendő munkalapot.
Billentyű-paranccsal a lapokat sorrendben válthatjuk. A következő munkalapot a Page Down, az előzőt a Ctrl+Page Up billentyűkkel jeleníthetjük meg.
Ha már dolgoztunk az aktivált lapon, akkor a fókuszt azon a cellán találjuk, amelyiken akkor állt, amikor elhagytuk a munkalapot. Ha még nem dolgoztunk a lapon, akkor az A1-es cella áll a fókuszban.
Itt a vége, fuss el véle! Gyerekek! Nem kell ám mindent szó szerint venni! Mert ez itt, csupa-csupa metafóra. Valójában egy digitális adatszerkezet grafikus megjelenítése.
margitfalvi.arpad@gmail.com
