A
pontnak mint íráselemnek a felfedezése egy francia tüzértiszt, Charles
Barbier százados nevéhez fűződik. 1819-ben kidolgozta "éjszakai
írás" módszerét azzal a céllal, hogy a katonák sötétben is képesek
legyenek írásos parancsokat közölni egymással. Barbier a betűket táblázatba
foglalva adta meg 6-6 oszlopban. Rendszere így 36 hangot jelölt.
Ezt a pontrendszert Louis Braille (1809-1852),
a párizsi Vakok Intézetének tanítója fejlesztette tovább.
-
1809-ben született Párizs közelében.
-
Braille 1812-ben, háromévesen vakult meg. Apja szíjgyártó
műhelyében a szerszámokkal játszott, amikor egy ár megcsúszott és
az egyik szemébe fúródott. Szemgyulladást kapott és ettől mindkét
szemére elvesztette látását. Ennek ellenére kiválóan megtanult orgonán
és csellón játszani.
-
1819-ben ösztöndíjasként került Párizsba a Vak Gyermekek
Nemzeti Intézetébe, ahova néhány évvel később Charles Barbier is ellátogatott,
hogy bemutassa írásrendszerét. A katonai vakírás azonnal felkeltette
az akkor 15 éves Braille érdeklődését. Még abban az évben kidolgozta
a Barbier-féle írás (kartonlemezre nyomott domborított pontok) módosított
változatát, amellyel a világtalanok igényeinek megfelelően, egyszerű
szerkezettel lehetett írni. Később a hat pontot különböző kombinációkban
alkalmazó rendszert zenei hangok lejegyzésére is alkalmassá tette.
-
Írásrendszerét először 1829-ben publikálta, majd
annak kidolgozottabb változatát 1837-ben tette közzé. Bár rendszerét
diáktársai azonnal elfogadták és használták, szélesebb körben sokkal
lassabban terjedt el. Jellemző, hogy saját iskolája, ahol 1826-tól
pedagógusként dolgozott, csak halála után két évvel, 1854-ben vezette
be a Braille-írás oktatását.
-
Angol nyelvterületen 1932-ben vették át az írásrendszert,
Magyarországon viszont már 1890 körül használni kezdték.
-
Louis Braille 1852-ben hunyt el tuberkulózisban.
|