kijelölés
2021-03-19 Excel 2019
fogalmak
A kijelölés a végrehajtandó művelet hatókörének deklarálása, amely az objektumok grafikus megjelölésével történik. Itt az Excelben a kijelölés elsősorban cellákra vonatkozik és csak másodsorban karakterekre.
A legtöbb objektum klaviatúrával és egérrel is kijelölhető, sőt a műveletek többségében a két eszköz együtt is használható. Az eszköz-választást praktikus szempontok határozzák meg: melyik eszközzel egyszerűbb, vagy gyorsabb a művelet végrehajtása.
Az egeres kijelölés az adatterület keretén elhelyezett vezérlőkkel, illetve a kereszt alakú egérmutató húzásával történik.
A klaviatúrás kijelölés funkció-billentyűje a Shift. A billentyű lenyomott állapota a program számára jelzés: most nem a fókuszt kell mozgatni, hanem az aktív cellától kiindulva, megjelölni a fókusz mozgató billentyűkkel és billentyű-parancsokkal bejárt területet.
A kijelölés-mód nevű szolgáltatás klaviatúrás kijelölést teszi kényelmesebbé. Kapcsolója az F8. Ha a szolgáltatás aktív, akkor egyáltalán nem kell a Shift-t használni. A szolgáltatás bekapcsolt állapotára a program az állapotsorban megjelenített béna szöveggel figyelmeztet.
Természetesen a művelet végrehajtását követően a szolgáltatást az F8 billentyűvel ki kell kapcsolni.
A „többes-kijelölés” kifejezés olyan kijelöléseket takar, amelyek nem alkotnak összefüggő területet. Vagy másként fogalmazva, a többes kijelölés nem szomszédos objektumok kijelölését jelenti. A többes-kijelölés funkció billentyűje a Ctrl.
Kijelölés hiányában a művelet tárgya az aktív cella, illetve az aktív objektum lesz.
sor, oszlop, munkalap
Az adatterület szegélyén, a sor és oszlop-azonosítókat tartalmazó téglalapok grafikus vezérlők. Ha föléjük visszük az egérmutatót, akkor a vezérlő színt vált és a kereszt kis fekete nyíllá változik.
Ha kattintunk, akkor a program kijelöli a vezérlőhöz tartozó sort illetve oszlopot. Szomszédos sorokat vagy oszlopokat a kis nyilacska függőleges vagy vízszintes húzásával jelölhetünk ki. Többes kijelöléshez már a klaviatúrát is használnunk kell. [1] Az első sor vagy oszlop kijelölése. [2] A Ctrl billentyű lenyomása. [3] További sorok vagy oszlopok kijelölése. [4] A Ctrl billentyű felengedése. Ugyanez az eljárás akkor is, ha nem különálló sorokat vagy oszlopokat, hanem azok tartományait kell kijelölnünk.
Az aktív cella sorát illetve oszlopát a Shift+Szóköz illetve a Ctrl+Szóköz billentyű-paranccsal is kijelölhetjük.
Szomszédos sorok klaviatúrás-kijelölése a Shift folyamatos nyomása mellett, a Le, Fel és a Page Down, Page Up billentyűkkel, a szomszédos oszlopok pedig a Jobbra, Balra billentyűkkel illetve az Alt+Page Down, Alt+Page Up billentyű-parancsokkal történik.
Dolgozhatunk kijelölés-módban is (F8), de akkor az Alt+Page Up és az Alt+Page Down billentyű-parancsok nem használhatók! A művelet végén ne felejtsük el kikapcsolni a szolgáltatást (F8)!
A sor és oszlop-tartományok egeres és a klaviatúrás kijelölése ötvözhető. [1] A fókuszt áthelyezzük az első kijelölendő sorra illetve oszlopra. [2] Lenyomjuk a Shift-t. [3] Az egérmutatóval kattintunk a kijelölő vezérlőre. [4] Felengedjük a Shift-t.
Természetesen a műveletsort kezdhetjük az első sor illetve az első oszlop egeres kijelölésével is.
A munkalapot, vagy másként fogalmazva a munkalap összes celláját, a keret bal felső sarkán álló, szürke derékszögű háromszögre mutatva, majd kattintva tudjuk kijelölni.
A Ctrl+a billentyű-paranccsal a klaviatúráról is kijelölhetjük a munkalapot, csak a művelet előtt a fókuszt helyezzük át a munkalap egy szabad területére!
kisebb tartomány
És akkor egyezzünk meg abban, hogy tartomány alatt most nem egy egész táblázatot értünk!
Először nézzük az egeres tartomány-kijelölést. A művelet lépései a következők. [1] Áthelyezzük a fókuszt a kijelölendő terület első (bal felső) cellájára. [2] Lenyomjuk az egérbillentyűt. [3] A mutatót a kijelölendő terület utolsó (jobb alsó) cellája fölé visszük. [4] Felengedjük az egérbillentyűt.
Ez az eljárás csak az adatterületnél kisebb tartományok kijelölésénél praktikus. A több képernyős területeket már érdemes klaviatúrával kijelölni.
nagyobb tartomány
A billentyűzetes-kijelölés a Shift plusz fókusz mozgató billentyűkkel illetve a Shift plusz fókusz mozgató billentyű-parancsokkal történik. A billentyű-parancsot a tartomány pozíciója és celláinak tartalma határozza meg. Először vegyünk egy olyan példát, amelyben adatokkal feltöltött tartományt kell kijelölnünk.
2016 áprilisától kezdődően huszonnégy hónap adatait kell kijelölnünk. Kezdjük a tartomány első sorával (E2-AB2), azután bővítsük a kijelölést a táblázat aljáig.
A fókuszt helyezzük az E2-es cellára. Majd lépjünk tetszés szerint egyet vagy kettőt a Shift+Alt+Page Down billentyű-paranccsal jobbra. Vagy nem értük el 2018 márciusát vagy átugrottunk rajta: korrigáljunk a Shift+Jobbra, vagy a Shift+Balra billentyűkkel! Ha az első sorral megvagyunk, akkor már csak egyetlen billentyű-parancs van hátra: Shift+Ctrl+Le.
Persze, az első sort egérrel is kijelölhetjük. Sőt! Az első sor kijelölése után a kijelölés kibővítését a dupla kattintásos módszerrel is csinálhatjuk: lenyomjuk a Shift-t és duplát kattintunk a négy-nyíl alakú egérmutatóval a kijelölés alsó szegélyén.
Az üres cellákat is tartalmazó tartomány kijelöléséhez a Shift+Ctrl+Nyílak billentyű-parancsokat nem használhatjuk, mert az üres cellák újra és újra megakasztják a kijelölést. Ebben a helyzetben más módszert kell választanunk.
A középső három hét adatait (C2-E556) kell kijelölnünk. Nézzük a művelet lépéseit. [1] A fókuszt áthelyezzük a kijelölendő tartomány első cellájára (C2), majd [2] a függőleges görgetősáv csúszkájával megjelenítjük a táblázat utolsó sorát. Ha a táblázat utolsó sora egyben a munkaterület utolsó sora is, akkor bátran húzhatjuk a vezérlőt, mert a program az ablak alján megállítja a mozgást. [3] Lenyomjuk a Shift-t. [4] Rákattintunk a tartomány utolsó cellájára (E556) és [5] felengedjük a Shift-t.
táblázat
A teljes táblázatot, miután a fókuszt a táblázat egy cellájára helyeztük, a Shift+t billentyű-paranccsal jelölhetjük ki. A táblázat utolsó cellája az utolsó adatot tartalmazó sor és az utolsó adatot tartalmazó oszlop által meghatározott cella lesz.
munkalapok
A munkalapok tartományát is a Shift-tel jelöljük ki: [1] rákattintunk az első fülre, ha ő az aktív lap akkor ez a lépés kimarad, [2] lenyomjuk a Shift-t, [3] rákattintunk az utolsó fülre és [4] felengedjük a Shift billentyűt.
A munkalap-tartomány kijelölését, az egyik kijelölt fül helyi menüjének Csoport szétbontása parancsával, vagy egy nem a tartományhoz tartozó munkalap aktiválásával szüntethetjük meg. A fülek helyi menüjében a munkafüzet minden lapjának kijelölésére utasító parancsot is találunk.
A többes kijelölés funkció-billentyűje a munkalapok esetén is a Ctrl. [1] Aktiváljuk az első lapot, [2] lenyomjuk a Ctrl billentyűt, majd [3] kattintgatással kijelöljük a lapokat és [4] felengedjük a Ctrl-t.
háromdimenziós tartomány, munkafüzet
A háromdimenziós tartomány több munkalap azonos tartománya. Például, az első negyedév adatait tartalmazó három munkalap B3-E7 tartománya.
A háromdimenziós tartomány kijelölése két lépésben történik: először kijelöljük a munkalapokat és azután az aktív munkalapon a tartományt.
Ezzel a módszerrel akár a teljes munkafüzetet is kijelölhetjük. [1] Az összes lap kijelölése parancs kiadása a munkalap-fül helyi menüjéből. [2] Az aktív lap minden cellájának kijelölése az adatterület bal felső sarkán álló vezérlővel.
Tarka lepke, kis mese, szállj be Laci fejibe!
margitfalvi.arpad@gmail.com
