a szöveg szerkesztése

A szövegszerkesztőt az átlagos használatnak megfelelő beállításokkal kapjuk. Ezek a beállítások egy kezdő felhasználónak is megfelelőek. Néhány kivétellel. Ezeket a kivételeket módosítanunk kell, lehetőleg már az első használat során.

Vegyünk ki minden pipát a parancsok elől, csak a képen látható két beállításon ne módosítsunk! Ugyanezt kell tennünk az Automatikus formázás lapon is. Ott is minden pipát törülnünk kell és ott is csak az „idézőjeles” és a „félkövér” vezérlő maradjon kiválasztva.

A Térköz, Utána vezérlőbe nullát írjunk, a Sorköz vezérlő listájából pedig a Szimpla tételt válasszuk ki! Ezután kattintsunk az Alapértelmezett vezérlőre. A megjelenő parancstáblán válasszuk „az összses…” lehetőséget!

Az „alapértelmezett” (default) kifejezés az ismeretlen számítástechnikai fordító szörnyszülöttje. Mondjuk nyugodtan „szokásos”-t helyette! Nyelvművelésileg.

Amikor egy új dokumentum készítéséhez fogunk, akkor csak egy üres, álló téglalapot látunk a menüszalag alatt. Annak is csak a felső részét. Szép fehér. Ez a téglalap szimbolizálja a papírt. Erre írunk. És a papíron egy függőleges vonal villog. Ez a kurzor. A billentyűzeten leütött karakter a kurzor pozíciójában fog megjelenni. Az egérmutató a szövegben nagy i betűre vált. Ez az egérkurzor.

A kurzort az egérkurzorral helyezhetjük át: az i betűt a kívánt helyre mozgatjuk és kattintunk egyet. És persze, a kurzort a kurzor-mozgató billentyűkkel is mozgathatjuk!

A függőleges villogó vonalat gyakran „beviteli kurzor”-nak mondják, de ez szószaporítás, mert a kurzor jelentése beviteli pont. Tehát van a kurzor és van az egérkurzor. Az előbbi pozícióját váltjuk az utóbbival.

A kurzor előtt, tehát a tőle balra álló karaktert a Backspace, a kurzor utánit, tehát a tőle jobbra állót a Delete billentyűvel törölhetjük.

Ha a képen látható helyzetben lenyomnánk a Backspace billentyűt akkor az er, ha a Del billentyűt, akkor az es betű tünne el.

A mindennapi életben sok ilyen karaktert használunk. Gondoljunk csak bele: a görög ABC betűi, matematikai jelek, idegen nyelv karakterei, egyszerű szimbólumok, mint a farncia kártya színei… A három pontról nem is beszélve. Szóval van elég.

Általában abból a készletből szúrunk be karaktert, mint amit a dokumentumban is használunk.

A képen a piros nyíl a Kezdőlap, Betűtípus csoport, Betűtípus vezérlőjében álló névre mutat. Ezt a karakterkészletet kell kiválasztanunk a Szimbólum parancstábla Betűtípus vezérlőjében. Ezután a függőleges görgetősáv segítségével keressük meg a karaktert. Ha megtaláltuk, a beíráshoz kattintsunk rá duplán. Az öregeknel elég csak egyszer, de utána ne felejtsék el a Beszúrás vezérlőt se! A beszúrást követően a parancstábla nem tünik el automatikusan, nekünk kell bezárni.

Ezeknek a kis ábrácskáknak a kezelése megegyezik a többi karakter kezelésével. Ebből következik, hogy a beszúrásuk módja is azonos velük.

A „normál” szélességűn (hosszúságún) kívül használhatjuk még az „en széles” és az „em széles” kötőjel is. Az előbbit modjuk még „hosszított kötöjel”-nek az utóbbit „gondolatjelnek” is. Az en (betű) széles kötőjelet a Ctrl folyamatos nyomása mellett a numerikus billentyűzet mínusz billentyűjére ütve (Ctrl+Num-), az em (betű) széleset a Ctrl és az Alt billentyű folyamatos nyomása mellett a numerikus billentyűzet mínusz billentyűjére ütve (Ctrl+Alt+Num-) írhatjuk be a dokumentumba. Természetesen mindkét karakter a Szimbólum parancstábláról is beszúrható.

Egy gondolat befejezettlenségét (a mondat végén) vagy egy gondolat előzményének elhagyását (a mandat elején) a tipográfiában „hármaspont” karakterrel jelölik. Bevitele a Ctrl+Alt+. billentyűparanccsal történik. A hármaspont pontjainak távolsága kisebb, mint a három darab pont karakter közötti távolságok.

Most, hogy már tömeges az okostelefon-függőség, nem kell túl sokat magyarázni mit jelent a szövegszerkesztésben a beszúrás: a karakterek közé beillesztett újabb karakterek jobbra tolják a már ott állókat. A Word-ben is ez a szokásos működés, de a program rendelkezik egy másik szerkesztőmóddal is. Használata előtt meg kell jelenítenünk a vezérlőjét: az állapotsor helyi menüjében (egér jobb billentyű) kattintsunk a Felülírás-ra!

…és egy kétállású kapcsolót kapunk. Kattintással választhatunk a két szerkesztőmód között: Beszúrás, Felülírás. „Felülírásban” a program nem tolja jobbra a már ott álló karaktereket, hanem lecseréli őket az újonnan begépeltekkel. Persze, erre a lehetőségre nagyon ritkán van szükségünk.

A program minden felhasználói műveletet feljegyez. A szerkesztő műveleteket is. Ez teszi lehetővé, hogyha meggondoljuk magunkat, visszatérhessünk a szöveg egy korábbi változatához. A rekonstruálandó állapot kiválasztására a gyorselérési eszköztár Visszavonás (Ctrl+Z) és Ismét (Ctrl+Y) vezérlője szolgál. A szokásos beállítások mellett az előbbi listája tartalmazza az elvégzett műveleteket.

…fordított időrendbe rendezve. Tehát a csibét írtuk be mostanában és a kakast régebben. A lista egyedül álló „Beírás”-ai az Enter leütéseket jelentik. A kívánt állapot visszaállításához az összes addig elvégzett műveletet vissza kell vonatni: rámutatunk a listában az utolsó visszavonandó műveletre és kattintunk. Ha többet jelöltünk ki a kelleténél, akkor az Ismét vezérlővel műveletenként korrigálhatunk.